Most, hogy egy kicsit lecsengtek bennem az érzések és a gondolatok mesélnék nektek a szülinapi ajándékomról ami a nem futók számára nem is mondható ajándéknak. Sok ismerősöm meg is jegyezte, hogy nem vagyok normális, hogy ilyen születésnapot csinálok magamnak.
Igen...nem vagyok normális...azonban futóként teljesen másképp értékeltem és mértem fel a szituációt.
Néhány nap múlva lesz 8 hónapja, hogy eldöntöttem, azt, hogy nekem szükségem van a futásra, vissza akartam és vissza is álltam arra az életmódra amit 6 évvel ezelőtt folytattam. Azonban ezt már új szintre emelve, felnőtt fejjel.
Így már jelenleg 526 km van a lábaimban január óta.
Na, de forduljunk is vissza az eredeti témához... K&H mozdulj! félmaraton és futófesztivál 2020.07.25. Budapest
A 20. születésnapom napja.
Egy kis előzmény: Amikor a szervezők június közepe felé megnyitották a nevezést, már akkor nagyon szemeztem az eseménnyel. Tudtam, hogy aznap szombaton, van egy hosszú 20-as futásom, szóval miért is ne? Aztán mivel félmaratoni távra szerettem volna nevezni, de az este 8:00-kor rajtolt volna így szomorúan, de elvetettem a dolgot. Hiszen csak Budapest, oda fel kell menni, de akkor már időbe menjünk, meg akkor már mindent szerezzünk be amire szükségem lesz, plusz a nevezési díj (emiatt aggódtam a legkevésbé)
Aztán július elején Gyulán kezdtem el dolgozni, egy gyermektáborban aminek az előkészítési hetén még napi szinten ingáztam Gyula és Csabacsűd között, ami sok energiát kivett belőlem, így az edzések háttérbe szorultak. Végül július 4-én szombaton este, ahogy ültem a laptopom előtt és néztem, hol a képernyőt, hol a már degeszre pakolt bőröndömet, hiszen másnap költöztem át a 2 hetes tábor idejére Gyulára a párom szüleihez, Bence (a párom) ült mellettem és felvetette nekem a kérdést, hogy szeretnék-e a születésnapomon félmaratont futni? Egy-két percig értetlenül néztem rá, hiszen elvetettem az ötletet még a múlt hónapban. Ő pedig, hogy kicsit biztasson, közölte, hogy támogat ebben is és felvisz Pestre és velem lesz végig, csak azért, hogy teljesüljön az álmom, hogy születésnapomon futhassak.
Ezek után villámgyorsan felmentem a BSI oldalára a www.futanet.hu oldalra és leadtam a nevezést!
Az elkövetkező két hét nagyon sok munkával telt, de amellett igyekeztem minél többet edzeni. Mindez, hol jól, hol kevésbé jól sikerült.
De a kéthetes táboroztatás után, ahogy hazaköltöztem, volt még egy teljes hetem felkészülni a versenyre, mint fizikailag, de főleg lelkileg. A nem futók többsége sajnos nem tudja, hogy mennyi lelki erő, koncentráció szükséges ahhoz, hogy teljesítsd ezt a távot. (Ebben a témában később lesz majd egy blogbejegyzés) Főleg fejben tréningeztem magam, hiszen az elmúlt 7 hónap alatt folyamatosan edzettem, és nagyobb több hetes kihagyásom nem is volt.
A verseny előtti napom, illetve a versenynap hajnalán borzasztóan nagy vihar és eső érte el az országot amitől kicsit megijedtem, hiszen rossz időjárás esetén nem tartják meg a versenyt.
A verseny napja: Reggel 6:30-kor kidobott az ágyam és elkezdtem készülődni. A versenyhez szükséges cuccaim már össze voltak készítve az edzőstáskámba. Miután felöltöztem és összekészítettük a gyümölcsöket és a vizeket 9:00-kor elindultunk Budapestre ami tőlünk 2-2,5 órányira van autóval illetve autópályán közlekedve. Időben ott szerettünk volna lenni, hiszen parkolóhelyen kellett találnunk és egy rövid terepbejárást is csináltunk. Persze kicsit túristáskodtunk is. Egy gyors kései ebéd és átöltözés után visszamentünk a Hősök terére, ahol már készülődtek az 5 és 10 kilometert futó versenyzők.
A szervezők a vírus utáni helyzetre való tekintettel elővigyázatosak voltak. A helyszíni rajtszámátvétel csak maszk viselésével volt lehetséges. Illetve nem lehetett tömegrajt, hanem a rajtot zónákra osztották, mindenkinek a rajtszámán volt egy kör alakú sárga alapon fekete szám amely a rajtzónát jelölte. A rajtzónákba a nevezéskor általunk megadott perc/km alapján osztottak be. Minden futónak megmérték a testhőmérsékletét a zónába lépés előtt. A "rajtrácsra" is egyszerre csak 20 futó állhatott. A szervezők fordított rajtrácsot alkalmaztak, azaz a 7-es és 8-as zóna futói indulhattak először, ők a lassabb futók akik 7-7:30 és a fölötti perc/km-es idővel futnak. Majd ráindították az 1-es és a 2-es zónát ami a leggyorsabbak zónája volt, ők átlagban 4:30, 5 perc/km-es idővel futnak. És utána szépen sorban indították a közepes, átlagos tempóban futókat.
Én a 6-os zónából rajtoltam 6:30-7:00 perc/km-es idővel, azonban ennél az időnél jóval gyorsabban kezdtem meg az első kört.
Igen, két körös volt a pálya, kétszer 10,5 km-ert kellett teljesíteni.
A futásról röviden, végül fantasztikusan sikerült, én nagyon jól éreztem magam, ugyan az izgalom és a szorongás miatt nem éreztem mindig, úgy mintha születésnapom lenne de mégis ott motoszkált bennem egy kis plusz, ami a futásnál át is lendített a mélypontokon.
A rajt: Én 20:23 perckor rajtoltam el. Végül nem indítottam el a saját órámat, úgy voltam vele egyszer futok csak a 20. születésnapomon, időmérő chip van a rajtszámomba mérik majd helyettem is. Az első 10 kilometert szuper perc/km-es idővel futottam. Ugyan utána beütött a krakk 14 km-nél és akkor, úgy éreztem nincsen tovább. Aztán valahogy mégis túllendültem rajta, hatalmas küzdelem volt az agyammal, de végül én nyertem. Muszáj volt mantráznom magamban anya, Bence és a barátaim pozitív gondolatait. Ami nagyon sokszor eszembe jutott azaz egyik barátnőm mondata a "nyomassad szülinapos" gondolat volt, ami újra és újra vitte előre a lábam. Az utolsó 5 km-nél már éreztem nagyon a végét, azonban az utolsó 2 km-ert borzalmasan megszenvedtem, akkor már nem számított semmi, csak az, hogy érjek be a célba. Az utolsó 200 méternél még kaptam egy adag rendőr és mentőautó kék fényének a villogását a szemembe. Így már biztos volt a csukott szemes célfotó. A célvonalba kanyarodva a bemondó férfi felolvasta a nevemet és gratulált mind a születésnapomhoz, mind a teljesítményemhez. 2 óra 20 perc, amivel új egyéni rekordot állítottam magam elé, amit már a verseny előtt 2 nappal megmondtam, hogy én azt az időt fogom megfutni. És sikerült! 22:43 perckor értem célba.
Csodálatos érzés volt Budapesten a kivilágított Hősök terén, az Andrássy úton, a Dózsa György úton, és a már kevésbé kivilágított Városligetbe futni, ahol kicsit az itthoni futások feelingjét is átélhettem a kátyús utakkal, az arcomba repülő bogarakkal, és az állatkertnél elfutva a trágya szaggal.
A célba érkezés után levettem a fogasról az érmet és átvettem a befutócsomagot. Miután Bence megtalált a vállára borulva összeszorított szemmel sírtam, örömömben és fájdalmamban.
Egy gyors nyújtás után nagy nehezen felálltam a Hősök tere kövéről és elindultunk a kocsihoz ami körülbelül 2 km-es sétára volt. Életem leghosszabb sétája volt, minden egyes lámpánál megállva, oszlopnak támaszkodva.
Élmény volt! Még most sem tudom felfogni, hogy a határaimat feszegetve, saját magamat legyőzve értem célba! Minden fájdalmas, izzasztó edzést megért!
Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer a születésnapján fusson! Bármennyit! Nem a táv a lényeg hanem az a boldogság ami a futásnál tölt el!
Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem sokan olvassátok el, osztoztok az örömömben és ihletett kaptok ti is a futáshoz!
Legyen szép estétek!💕
