Szia Kedves Olvasó!
Engedd meg, hogy mielőtt nagyon a mélyébe vetném magam a futással és annak rejtélyeivel, fortélyaival kapcsolatban előtte bemutatkozzak. (Csak röviden, nyugi)
Rácz Petra Katalinnak hívnak, de az egyszerűség és a rövidség kedvéért, általában Petrának, vagy ha nagyon cifrázni akarom Pekkának szoktak szólítani. Ebben a 2020-as futóévben nyáron töltöm be a 20. életévemet. (Szép kerek szám bizony) Egy nagyon kicsi településen élek Csabacsűdön, Békés megyében. Az általános iskolát a szülőfalumban végeztem el 2015-ben, utána Békéscsabára kerültem és az Andrássy Gyula Gimnáziumban tanultam és ott is érettségiztem 2019 májusában. Jelenleg felsőfokú tanulmányaimat végzem a Gál Ferenc Főiskolán a pedagógiai karon, tanító szakos hallgatóként. Egyéb információk még rólam: Szabadidőmben szívesen festek, rajzolok, olvasok. Mostanában ráfüggtem a keresztrejtvény fejtésre (fogalmam sincsen, hogy miért) és most jön az oroszlán része a dolgoknak! Futok, futó vagyok! Rendszeresen futok, és edzek. Ha még ezek után és úgy döntesz, hogy nem untál meg, akkor folytasd tovább az olvasást és elmesélem az én sporttörténetemet.
Az életemet születésem óta kíséri a sport. Szüleim mindketten sportoltak. Édesapám, megyei labdarúgó játékos volt, édesanyám pedig kézilabdázott és futott. (Szóval innen a számomra is mindennapossá váló rohangálás.) Kisiskolás koromban már felfigyeltek rám, minden egyes sportversenyen részt vettem, általában futóversenyeket, néha atlétikai versenyeken szerepeltem (eredményesen). Felsősként specializáltak csak futásokra, a mai napig bennem él a hétvégi és iskolai utáni futóedzések emléke. Amelybe beleiktattam egy kis kézilabdát. Utána történt a baj. Genetikámból adódóan erős csontozatú és izomzatú vagyok. Azonban a 13 évesen bekövetkezett gyors növekedésemre senki sem, köztük én sem figyeltem eléggé. Sűrűbben jelentkeztek az izületi (főként térd) panaszok. Ekkor az orvosom tanácsára (inkább parancs volt, ezúton is köszönöm neki) abbahagytam minden létező sportot. Porcerősítő kúrákat csináltam és térdrögzítő sínt hordtam, folyamatos orvosi felügyelet alatt álltam 6 éven keresztül. Végül 2018-ban megkaptam a zöldkártyát és újra elkezdhettem sportolni, természetesen csak óvatosan és lassan szabadott visszaszoknom. Ma már elmondhatom magamról, hogy egészségesek a lábaim és én is egészséges vagyok, testileg és lelkileg is. Visszakaptam azt ami mindig is az életem része volt és az is lesz. Újra hosszútávokat futok és kézilabdázok.
Célom ezzel a bloggal az, hogy segítsek azoknak akik, ugyanilyen cipőben vagy éppen hasonlóban jártak/járnak mint én. Segítek! A blogon megosztom veled/veletek a futást, annak lehetséges változatait és fortélyait. Tervezek elindítani egy edzős sorozatot is amellyel arra buzdítok mindenkit, hogy mozogjon, a mozgásra ugyan időt kell szánni és van, hogy megterhelő, de mindenféleképpen megéri! Ahogy anyukám mondja mindig: "Nem másért csinálod, hanem magadért, azért mert magadnak akarsz bizonyítani!"
Remélem velem tartasz és ahogyan én újra talpra álltam, neked is sikerül elkezdeni, vagy folytatni!
Találkozunk a következő bejegyzésnél, addig is legyen szép mozgással teli napod!
Petra
